Nagy Dorottya Borbála, azaz Nagy Dorka az Art is Business előtt műsorvezetést tanult és online szerkesztőként dolgozott. Később ügynökséghez került, ott elsajátított a digitális marketing és a PPC csínját-bínját, foglalkozott social media menedzsmenttel, kommunikációs stratégiagyártással és ügyfélkapcsolat-kezeléssel is. Az Art is Businessnél mindez kiegészült egy erőteljes partnerkapcsolati, kulturális projektmenedzsment és stratégiai tanácsadói fókusszal.

Mióta vagy a szakmában?

Ha szigorúan a kommunikációs területet nézzük, akkor kilenc éve. Ha viszont a kulturális szektort, amelyben és amellyel jelenleg is dolgozom, akkor valójában 28 éve. Népzenész édesapa lányaként, zenetagozatos általános iskolával, 7 év csellózással és 12 év zongorázással a hátam mögött elmondhatom, hogy ebben a közegben nevelkedtem. Ezt koronázta meg 20 év aktív néptánc a Novák Ferenc „Tata” alapította Bihari János Táncegyüttesben, illetve a népdaléneklés, egészen azóta, amióta beszélni tudok. Ez a kulturális szocializáció adja a legerősebb szakmai alapjaimat ma is.

Miért döntöttél úgy, hogy ezt a szakmai utat választod?

Eleinte tudatosan igyekeztem kerülni a kulturális szektort a korábban említett erős családi hátterem miatt – szerettem volna más területeken is tapasztalatot szerezni. Ennek ellenére a mellékprojektek és a tanítás kapcsán valahogy mindig itt kötöttem ki. Már az egyetem első évétől kezdve népzenét és népdaléneklést tanítok a tanulmányaim, majd a főállásom mellett. 2018 óta például minden héten Budapestről Tihanyba utazom, hogy a Tihanyi Népzeneoktatás keretein belül gyermekeket oktassak, emellett pedig a Tihanyi Asszonykórust is én vezetem.

Miután több piaci pozícióban is kipróbáltam magam, végül beadtam a derekam és feladtam a kezdeti ellenállásomat: a jelenlegi feladataimban az Art is Business-nél már csodásan egyesül a kommunikációs szakma és a kultúra iránti szerelem. El sem tudnék képzelni olyan munkahelyet, ahol a kultúrából fakadó társadalmi szemléletformálás valamilyen módon ne lenne jelen. Ez számomra alapvető érték a munkáim során.

Mire vagy a legbüszkébb az eddigi pályádon?

Arra vagyok a legbüszkébb, hogy sikerült összeegyeztetnem ezt a két, elsőre talán különbözőnek tűnő világot. Sokáig azt hittem, választanom kell a művészet és az üzlet között, de ma már látom, hogy a kulturális örökségünk mély ismerete, a közösségépítés, a generációkon átívelő munka és a csoportdinamikák megélése olyan „plusz csomagot” ad nekem, ami a vállalati szférában is rendkívüli érték.

Ez a háttér indirekt módon fejlesztette a vezetői készségeimet, a konfliktuskezelésemet és a diplomáciai érzékemet. Büszke vagyok rá, hogy az eddigi munkahelyeimen – és most az Art is Business-nél is – meg tudtam mutatni: ha teret kap ez a kreatív kiteljesedés, az nem gyengíti, hanem épp ellenkezőleg, új szintre emeli és támogatja az eredményorientált munkavégzést.

Mit látsz jelenleg a legnagyobb kihívásnak a szakterületeden?

A kulturális szektor egyik legnagyobb kihívása a forráshiány, de nem gondolom, hogy a finanszírozást teljes egészében az államnak kellene vállalnia. Itt viszont rögtön megmutatkozik egy másik strukturális probléma: kevés az olyan szakember a területen, aki hatékony vállalati együttműködéseket tud kiépíteni. A nehézség oka tehát egyrészt a humánerőforrás-hiány, másrészt az, hogy a kulturális szereplők gyakran nem ismerik az üzleti szféra motivációit és belépési pontjait.

A nehézség ráadásul kétoldalú. Az üzleti szereplők is válságálló stratégiákat keresnek, miközben folyamatosan szükségük van új inspirációra – amire a kultúra rendkívül innovatív válaszokat tudna adni, de nincsenek egyértelműen motiválva ebben a kérdésben. Sokszor pedig van a felekben egyfajta távolságtartás is, mert hiányzik az a „tolmács” vagy közvetítő közeg, amely áthidalja a számok világa és a művészeti gondolkodásmód közötti szakadékot. A munkám során pontosan ezeket a hidakat igyekszem építeni - akár kommunikációs, akár stratégiai szempontból.

Miben változott a legtöbbet a munkád, amióta elkezdtél dolgozni?

Nem is a munkám változott a legtöbbet, hanem a fókuszpontjaim és a hozzáállásom. Abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy tudatosan építkezve szinte minden kommunikációs területet kipróbálhattam. Gyakornokként kezdtem, majd a televíziózás felé orientálódva műsorvezetést tanultam és online szerkesztőként dolgoztam. Később ügynökséghez kerültem, ott elsajátítottam a digitális marketing és a PPC csínját-bínját, foglalkoztam social media menedzsmenttel, kommunikációs stratégiagyártással és ügyfélkapcsolat-kezeléssel is. Az Art is Businessnél mindez kiegészült egy erőteljes partnerkapcsolati, kulturális projektmenedzsment és stratégiai tanácsadói fókusszal. Ma már egyértelműen látom, hogy ez a stratégiai és összekötő szerepkör az, amiben hosszú távon a leginkább ki tudok teljesedni, és amit a legszívesebben csinálok.

Kit tekintesz mentodornak?

Alapvetően igyekszem mindenkitől ellesni a jót, és tanulni abból, amit a környezetemben látok. Ha viszont konkrét személyt kell megneveznem, akit szakmai kérdésekben vagy akár a work-life balance kapcsán bármikor bizalommal felhívhatok, az Békéssy Olga. Az ő támogatása és jelenléte a szakmai életemben nagyon sokat jelent számomra.

Hol látod magad öt és tíz év múlva?

Egyértelműen stratégiai és partnerkapcsolati szerepben. Öt év múlva vagy a vállalati szektor CSR és kulturális projektjeivel vagy a kulturális szféra vállalati együttműködéseinek tervezésén és menedzsmentjén dolgoznék legszívesebben – tágabb, akár rendszerszintű kontextusban. Tízéves távlatban pedig döntéshozói vagy tanácsadói szinten látom magam, ahol a gazdaság és társadalmi kihívások közötti párbeszédet – legyen szó kultúráról, oktatásról vagy más társadalmi kérdésről – már nemcsak moderálom, hanem aktívan alakítom és formálom a hazai piacon.

(fotó: Mohai Balázs)

Kávé vagy tea?

Kávé, kivéve, ha török tea tulipáncsészében. Az verhetetlen.

Sör vagy bor?

Bor, de leginkább a nagyapám házi pálinkája és meggylelkéje.

Étterem vagy streetfood?

Itthon étterem, külföldön egyértelműen street food!

Party vagy koncert?

Egy jó koncerten sosem maradok ülve, a családi kerti partykat pedig semmi sem tudja felülmúlni.

Autó vagy bringa?

Szívesen bringázom, de általában egy kis pirossal járom az utakat.

Hegy vagy tenger?

Inkább tenger. Kicsit tartok a hegyi turistautak mellett legelésző tehenektől.

Mozi vagy Netflix?

Netflix. Annyit jövök-megyek, hogy nehezen veszem rá magam, hogy egy filmért kimozduljak. De van, aki ettől függetlenül rendszeresen moziba visz, így azt sem úszom meg!

iPhone vagy Android?

iPhone.