2001. szeptember 11-én Françoise Mouly, a The New Yorker képszerkesztője épp a polgármester-választási előválasztásra igyekezett férjével, a képregényrajzoló Art Spiegelmannal (Maus), amikor egy repülőgép alacsonyan elhúzott a fejük felett, és becsapódott az északi toronyba. Azonnal a lányuk iskolájához rohantak, ami az ikertornyok közvetlen közelében volt. Gyötrelmes másfél órába telt, mire rátaláltak az épületben. Amikor kiléptek az utcára, a szemük láttára omlott össze a második torony. Nem sokkal később Moulyt felhívta a lap szerkesztője, David Romnick azzal, hogy a The New Yorkernek más címlapra van szüksége az éppen készülő lapszámhoz, de az addig felmerülő tervek egyike sem tűnt méltónak a történtek súlyához. Maga Mouly sem érezte méltónak azt, hogy az eseményeken készült fotókkal ábrázolja az érzéseit. Egy iskolai anyukatársa azt javasolta neki, hogy ne legyen semmi a címlapon. Ekkor jutott Mouly eszébe a fekete borító, férje javaslatára pedig a fekete háttérre fekete színben a tornyok sziluettjét rajzolta. 

„Az antenna átszeli a The New Yorker feliratot, ezzel irányítja a figyelmet a tornyok árnyékára” - árulja el a borító grafikai részleteit Mouly. 

2001. szeptember 11. 25. évfordulója alkalmából Mouly felidézi a The New Yorker egyik legemlékezetesebb címlapjának történetét, amit a lap a Facebook-oldalán is megosztott. A videóban arról is mesél a művész, hogy miként változtatta meg nem csak az életét, hanem a munkásságát is a 9/11. „Néztünk fel az égre, és mintha fantomvégtagok lettek volna, nem értettük, miért nincsenek ott a tornyok” – idézi fel a művész a támadás utáni napok érzéseit, akinek történetét az Atlantic is feldolgozta 2013-ban. 

És hogyan dolgozta fel a nyomtatott sajtó szeptember 11-ét az esemény után közvetlenül? Íme egy gyűjtés a 25 év ezelőtti címlapokból: