A Young Talents sorozatunk következő szereplője Károly Róbert PR-szakértő, aki már gimnazistaként a szakmába csöppent, majd saját ügynökséget hozott létre 24 évesen.

Mióta vagy a szakmában?

Kis túlzással már gimnazista koromban is foglalkoztam kommunikációs és marketing-tevékenységekkel, igaz akkor még ezt nem tudatos karrieriránynak, inkább hobbinak tekintettem. Akkoriban kezdett berobbanni például a Facebook-oldalak létrehozása, így mint a jégkorcsolyázás kedvelője, létre is hoztam egy ilyen felületet a szülővárosomban található jégpályának. Mivel ismertem a vállalkozás akkori vezetőjét, nem sokkal később már ez lett a nyíregyházi jégpálya hivatalos közösségimédia-oldala, amelyet évekig én menedzselhettem. Emellett iskolarádiót is vezettem és számos rendezvény szervezésébe szintén becsatlakoztam ezekben az években. Ezt követően a METU kereskedelem és marketing alapszakjára kerültem, ahol rengeteget tanulhattam és már az első órák után éreztem, szakmailag jó irányba indultam. Így mondhatni, a kezdeti hobbiból az évek során hivatás formálódott.

Miért döntöttél úgy, hogy ezt a szakmai utat választod?

A korábban említett érdeklődési körök (közösségimédia-menedzsment és kommunikációs tevékenységek, rendezvényszervezés stb.) szinkronban voltak az egyetemi alapszak leírásával, ezért jelentkeztem ilyen irányba. Már az alapszakos tanulmányaim elején szerettem volna dolgozni is. Csatlakoztam az egyetem Marketing Hallgatói Team-jéhez, majd korán, már 20 évesen lehetőségem nyílt PR-ügynökségnél is munkát vállalni, ahová akkor még úgy kerültem, hogy lényegében nem is igazán tudtam, „eszik vagy isszák” ezt a területet. A PR-szakma alapjait így egyszerre tanulhattam meg a gyakorlatban, valamint az egyetemen, ahol reklám és PR specializációt választottam. Ez szerintem különösen értékes alapot adott. Az utóbbi években inkább a PR területén szereztem nagyobb gyakorlati rutint, de azért a marketing is megmaradt mellette, hiszen sokszor eléggé kéz a kézben jár a két szakma.

Mire vagy a legbüszkébb az eddigi pályádon?

Egy konkrétumot kiemelni nehéz lenne, ugyanis több szakmai eredményemre egyaránt, mint számomra fontos lépcsőfok tekintek. Ha a kezdeti „hobbi” tapasztalatokat nem is nézem, akkor is már 20 éves koromtól aktív vagyok a szakmában. 24 éves koromtól egy ügynökség keretein belül végzem a PR- és marketingtevékenységeket. Az, hogy ilyen fiatalon már saját vállalkozás keretein belül dolgozhattam PR-szakemberként, számomra meghatározó mérföldkő volt. Ráadásul szakmai szervezettől kezdve, startupon át egészen a globális vezető nagyvállalatig számos szereplő megtalálható azóta a portfóliómban. Örülök annak, hogy az évek során jó néhány partnerrel, kollégával, több felsőoktatási intézménnyel, szakmai szervezettel, valamint számos sajtóorgánum munkatársával egyaránt sikerült hosszú távú szakmai kapcsolatokat kialakítanom. Néhány éve egy MTA „A” kategóriás tudományos kiadvány vezető szerkesztője is lettem, valamint megbízott oktatóként jelenleg is több kurzust tanítok heti szinten a Pázmány Péter Katolikus Egyetemen. Azonban meghívást kaptam már vendégelőadások megtartására és záróvizsgáztatásra más egyetemről is. Mindemellett a konferencia-előadások, a tanulmányok és szakmai sajtómegjelenések, a zsűrizések (PREXA, Signature40), a partnereim szakmai elismerései (MagyarBrands, Superbrands) egyaránt olyan momentumok, amelyekre szintén büszke vagyok. Az ügynökségem nemrég az első magyar PR-ügynökségi partnerként hivatalosan is felkerült a World PR Day nemzetközi partnerei közé.

Mit látsz a legnagyobb kihívásnak a szakterületeden?

Jelenlegi véleményem szerint sajnos sokat ront mind a marketing-, mind pedig a PR-szakma megítélésén az eltérő szaktudás. Pedig ezeknek a területeknek is komoly felelőssége van: például egyetlen rosszul megválasztott üzenet vagy kommunikációs döntés is jelentős hatással lehet egy vállalat hírnevére. Éppen ezért fontosnak tartom a megfelelő szakmai felkészültséget, mind elméleti, mind pedig gyakorlati oldalról, illetve a folyamatos fejlődést. Nekem is folyamatosan fejlesztenem kell a tudásomat. Oktatóként pedig ezt a szemléletet igyekszem továbbadni a hallgatóknak is, hiszen hiszek abban, hogy a versenypiaci tapasztalat és az egyetemen megszerzett tudás egymást kiegészítve adhat valódi szakmai alapot. 

Miben változott a legtöbbet a munkád mióta elkezdtél dolgozni?

A PR- és marketingszakma folyamatosan, az utóbbi években pedig igencsak dinamikusan változik. A globális trendek ugyanis előbb vagy utóbb hazánkban is rendszerint teret nyernek. A különböző digitális megoldások, valamint például a mesterséges intelligencia térnyerése a PR és a marketing területein is tetten érhető, de én is folyamatosan igyekszem követni az új megoldásokat. Ha hosszabb időtávban nézzük a szakmánkat, ma már egy marketinges önmagában nem tud a PR, a kommunikáció és a marketing minden területén egyszerre a legmélyebb szakértelemmel és a legfrissebb tudással rendelkezni. Egy kicsit kisarkított hasonlattal élve jelenleg azt gondolom, hogy egy „általános” marketinges olyan, mint egy háziorvos az egészségügyben. Széles körű ismeretekkel rendelkezik, átlátja az egész rendszert, azonban ettől még nem szemész vagy szívsebész. Ugyanígy a marketingben sem lehet egyszerre minden szakterület legmélyebb szakértőjének lenni. Éppen ezért sokszor érdemes egy-egy területre – például PPC-re vagy SEO-ra – specializálódni. Egy jó szakember a szakmánkban tehát ma már nem attól jó, hogy mindent egyedül csinál, hanem attól, hogy átlátja a teljes kommunikációs és marketingrendszert, érti az egyes területek alapvető működését, és ha vezető, képes összehangolni a specialisták munkáját.

Kit tekintesz a mentorodnak?

Életem különböző területein és szakaszaiban már több meghatározó személy is helyet foglalt. Az alapot természetesen a családom adta, akiktől a magánéletben most is sok támogatást kapok. Szakmai oldalról nézve azonban nem mehetek el szó nélkül például több oktatóm mellett, akik felsőoktatási tanulmányaim alatt sokat formáltak és támogattak. Ilyen a teljesség igénye nélkül például Major Szilvia, Lukács Rita, Máté-Csóti Janka, Papp-Váry Árpád, Katona Norbert és Szeberényi András is. Sokat tanultam karrierem elején egyaránt a munkaadóimtól és korábbi kollégáimtól. 

Hol látod magad öt és tíz év múlva?

Ahogy azt mondani szokták: ember tervez, Isten végez. Szerintem manapság nem könnyű úgy ennyire előre tervezni, hogy sokszor még a nagyvállalati szereplők sem látják tisztán, milyen szerepet fognak ennyi idő múlva betölteni. Szeretek vállalkozóként a szakmában jelen lenni, így bízom benne, hogy ez a lábam ugyanígy vagy akár erősebb formában megmarad. A tudományos világot szintén nagyon megszerettem, örömmel tölt el, ha értéket teremthetek azáltal, hogy a következő szakmai generációt formálhatom. 

Kávé vagy tea?

Egyértelműen kávé. Kifejezetten kedvelem a jó minőségű olasz kávékat, amelyeket ráadásul nagyon szeretek én magam el is készíteni.

Sör vagy bor?

Sör.

Étterem vagy streetfood?

Egy jó étterem és egy jó streetfood egyaránt nyerő lehet, a hangsúly nálam inkább a jón van.

Party vagy koncert?

Party.

Autó vagy bringa?

Alapvetően autó, szeretek vezetni, azonban szabadidőmben a kerékpározás is feltölt.

Hegy vagy tenger?

Nyáron hegyekkel határolt tengerpart, télen havas hegyek. Szeretem a vízpartot, de síelni szintén kedvelek.

Mozi vagy Netflix?

Házimozi: Netflix.

iPhone vagy Android?

Alma párti vagyok.