A Fele királyság – Mese a férfiról, aki megtanult érezni című könyv egy sikeres, de intimitásra képtelen férfi önismereti útját, érzelmi kibontakozását követi. A háromszerzős kötet alapötlete Németh Kornéltól, a Rossmann június végén leköszönő ügyvezető igazgatójától származik, aki Bíró Bence Péter pszichológussal és Takács Dalma újságíró-művészetterapeutával állt össze egy projektre, ami először nem is regénynek készült. De mi köze a Rossmann-vezérnek, az íróként is sikeres Dirk Rossmann-nak a műhöz, és hogyan szerveződött egy alkotói hármas a férfiérzelem elfogadásának égető témája köré? Ezekről, és persze a könyv marketinges vonatkozásairól is kérdeztük Németh Kornélt. Nagyinterjú.

Szerző: Vörös L. Andrea

marketing.hu: Dirk Rossmann könyveit a Rossmannban a kassza mellett, kiemelt helyen árulják. A Fele királyság viszont nincs ott a drogéria lánc polcain. Mi ennek az oka? Nem akartál konkurenciát Dirknek?

Németh Kornél: Nem tartottam volna etikusnak, ha a munkahelyemen megjelenek egy „termékkel” is.  Amikor már felmerült, hogy eljövök a Rossmanntól, gondolkodtunk rajta, hogy év végén bepörgetjük a könyvet a drogériás szortimentbe is – hiszen a könyvek 70 százalékát a karácsonyi időszakban, abban a kritikus három hétben veszik meg az emberek. Végül azonban a Partvonal kiadóval abban maradtunk, hogy egyelőre a hagyományos könyvesbolti értékesítésnél maradunk.

Mit szólt Dirk Rossman a könyvhöz? Szinte már vállalati kultúra, hogy egy Rossmann-vezető belép az irodalmi berkekbe.

Már évekkel ezelőtt meséltem neki a könyvtervről. Nagyon örült neki. Amikor három évvel ezelőtt Magyarországra jött hozzánk, egyből rákérdezett, hogy áll a dolog. Mondtam neki, hogy még csak öt oldalnál tartunk, mire rávágta, hogy „Nagyon helyes, inkább dolgozz!”

Viccet félretéve, az elejétől kezdve rendkívül segítőkész volt. Ő és az írótársa, Ralf Hoppe számos dramaturgiai tanácsot adtak. Mi eredetileg a szerzőtársammal, Bíró Bence Péter pszichológussal nem klasszikus regényben gondolkodtunk; számunkra a tiszta tudásátadás volt a lényeg. Ralfék magyarázták el, hogyan kell ezt az ötletet beágyazni a szórakoztató műfajba.

Azt javasolták, hogy építsük fel a történetet úgy, mint egy amerikai filmet. Vigyünk szélsőségeket a karakterekbe, mert így minden olvasó talál benne valamilyen fogódzkodót. Kellett egy erős történet, amiben van izgalom, küzdelem, és ami a legfontosabb: egy olyan ív, amelyben a főhős, Dávid, valódi karakterfejlődésen megy keresztül.

Mi volt a kiindulópont, még Dirk és Ralf tanácsai előtt?

Saját önismereti utam szorosan kapcsolódik ehhez, és az, hogy két évig jártam egy segítő csoportba. Aztán elkezdtem olyan könyveket keresni, amelyek arról szólnak, hogy a siker mibe kerül. Nem találtam ilyet. Rengeteg könyvet írnak arról, hogy hogyan legyél sikeres, gazdag vagy híres – ez az a három drive, ami a mai fiatalok fejében vibrál. De arról senki nem írt őszintén, hogy miből áll ez az élet, miről kell lemondani érte, és mi van a csillogás másik oldalán. Annyi sikeres embert láttam magam körül, de boldogat? Alig. Ezzel a lehetetlenséggel szembesülve szerettem volna megmutatni a siker másik vetületét.

A könyv mögött egy háromfős alkotói csapat áll. Hogyan kerültetek össze?

Bíró Bence pszichológussal már 4-5 éve beszélgettünk, de rájöttünk, hogy nem tudunk úgy fogalmazni, mint egy gyakorlott szépíró. Elkezdtünk írótársat keresni. Volt olyan jelöltünk, akinek meséltük a koncepciót, hogy például, hogy a főhősünk mennyire magányos a hajóján, mire visszakérdezett: „De miért magányos? Egy hajón ül, ott boldognak kell lenni!” Éreztük, hogy nem értjük egymást. Több írót is „elfogyasztottunk”, mire eljutottunk Gyárfás Dorkához. Vele egy bő évet dolgoztunk, megírtunk vagy 100-200 oldalt, de egy ponton elfáradt az együttműködés. Utána jött egy kis válság, majd megismertük Takács Dalmát, akivel másfél évet dolgoztunk közösen, és újraírtuk a regény nagy részét. Így állt össze a csapat: a pszichológiai részletgazdagság Bence munkája, a szöveg végleges megfogalmazása Dalma érdeme, a történeti váz és a dramaturgia nagy része pedig az enyém.

(Bíró Bence Péter és Németh Kornél)

Hogyan gyúrtátok össze Bíró Bence Péter pszichológiai szaktudását és a te dramaturgiai ötleteidet Takács Dalma szöveggondozásával?

Minden héten találkoztunk, hol személyesen, hol online. Voltak pontok, ahol megakadtunk, vitatkoztunk: előfordult, hogy ketten leszavaztak engem, máskor én döntöttem valaki ellenében. De a cselekményszálat Bencével nagyrészt magunknál tartottuk, hiszen mi indítottuk el az egészet. Bence a pszichológia szaktudásából, a pácienseivel való munkából, Dalma művészetterápiás foglalkozásaiból meríthetett.

Ő pontosan tudja, hogy milyen egy pánikroham, amit én sosem éltem át, Dalma pedig ezt úgy tudta papírra vetni, hogy olvasás közben engem is kivert a víz. Így működött ez a hármas. És sok-sok személyes történetből. Danit, a kerekesszékes fiút például egy létező balatoni karakter ihlette meg. Dávidban, a főhősben rengeteg van az én életemből – nagyjából a harminc százaléka én vagyok –, de ugyanannyi van a többi szereplőben Bencéből és Dalma saját személyes történeteiből is. Mégis úgy, hogy semmi önéletrajzi nincs benne. Teljes mértékben fikció a történet.

(Balra: Takács Dalma)

És közben nagyon mai, tele konkrét utalásokkal: a Budapest Park, az akarattyai magaspart és az ott található specialty kávézó, a kötelező, személyes Spotify lista, a domborulatoknál ráncolt, szexi jóganadrág.  Nem féltél attól, hogy ez a jellegű „product placement” jelleg árt a könyv időtállóságának?

Ez teljesen tudatos döntés volt, nem akartuk eltávolítani a történetet mosttól. Rengeteg spontaneitás van a könyvben: amikor azon gondolkodtunk, hol legyen a helyszín a Balatonon, valaki felkiáltott, hogy „legyen Akarattya!”, és így lett. Lehet, hogy húsz év múlva az emberek már nem fogják tudni, hogy milyen jógatrendek futottak éppen, de a lényeg az, hogy a sztori a jelenben gyökerezzen. Egyszerűen olyan dolgokat akartunk belecsempészni, amik abszolút mainstreamek. Aki ismeri a Rustyt vagy az akarattyai magaspartot, annak azonnal beugrik egy életérzés.

Ha már életérzés, a férfiak érzelmi életével – szerencsére - egyre többet foglalkozunk: Netflixes, RTL-es sorozatok készülnek, a Szabadság híd budai hídfőjénél pedig a Magyar Lelki Elsősegély Telefonszolgálatok Szövetsége (LESZ) felállított egy szobrot, ami a férfiak mentális egészségére, a társadalmi elnyomásra és az érzelmek elfojtásának veszélyeire hívta fel a figyelmet. De ott az ellenállás is: 2025 júniusában a szobrot lefejezték, erre az alkotók a helyreállítás során szándékosan láthatóvá tették a sérülés nyomait és újabb könnyekkel látták el, ezzel is erősítve az üzenetet. Hiába, 2026 áprilisában újra megrongálták, a LESZ feladta, közleményben azt írták, hogy többször nem javítják meg. A könyvben ti is sokat foglalkoztok a férfiak belső világát övező társadalmi ellenállással, ami expicit például a„pszichomókusozásban” jelenik meg. Te mit tapasztalsz ebből a környezetedben?

A fiatalabb generációknál nyitottságot érzek a téma iránt, én pedig nyíltan felvállalom, hogy ezzel foglalkozni kell, előadásokon beszélek róla, közösségi médián is sűrűn megnyilvánulok. Amikor színpadon a saját esendőségemet és sebezhetőségemet megmutatom, azt nem azért teszem, hogy a reflektorfényben tetszelegjek. Egyszerűen így érzem magam teljesnek. A világ szerencsére változik. Elindultunk a nők elnyomásától, a metoo-mozgalmon és a feminizmuson, a női vezetők megerősödésén át egy jó irányba, de az inga sokszor kileng a szélsőségek felé. A visszabillentés nem az, hogy a férfiak görcsösen visszakövetelik a nyers maszkulin értékeket, hanem az egyensúly keresése. Mindannyiunkban van maszkulin és feminin oldal is, és ha ezeket felvállaljuk, egységbe kerülünk magunkkal.

Indiszkrét kérdés: te foglalkozol a lelki egészségeddel, jársz terápiára?

Nem indiszkrét a kérdés, igen, abszolút járok. Két évig voltam egy csoportban, most pedig egyéni terápiára járok. Legutóbb a pszichológusom konkrétan elküldött, azt mondta, három hétig látni sem akar, mert most egyedül kell megélnem a dolgokat. A Rossmanntól való eljövetel egy hatalmas, nehéz, de egyben végtelenül felszabadító döntés volt. Ennek a gyászfolyamata és az átmenete most is zajlik, ennek feldolgozásához is kértem egyébként szakmai, segítő támogatást.

Februárban jelentetted be, hogy elhagyod a Rossmannt, azóta kiderült, hogy június 30-ig maradsz a vállalatnál, van terved már, hogy mi lesz utána?

Nyártól szándékosan háttérbe vonulok. Rengeteg időt töltöttem a csúcson, eleget voltam reflektorfényben. Furcsán hangzik, de egyelőre nem tudom pontosan, mit fogok csinálni. Várhatóan vezetőket fogok támogatni a fejlődésükben. Ötletem és lehetőségem, egészségem szerencsére van mindenhez. Elképzelhető egy saját vállalkozás is. A célom már nem a saját magam sikere, hanem az, hogy másokat támogassak az útjukon. Hogy ez milyen formában valósul meg, az még képlékeny.  Imádok és tudok főzni, szóval akár a gasztronómia is szóba jöhet, de nem tudok még konkrétumot mondani.

Az üzleti világban dolgozol, biztos volt egy elképzelésed a könyv fogadtatásáról és célcsoportjáról üzleti szempontból. Beavatsz, hogy kikre számítottál vásárlóként?

Őszinte leszek: amikor elkészült a könyv, és a kiadó megkérdezte, ki a célcsoport, hirtelen nem tudtam mit mondani. Aztán rájöttem, hogy a klasszikus hétköznapivásárló közönség, 25-50 év közöttiek, akik megengedhetnek maguknak egy magasabb árkategóriát is, tudatosan így áraztuk a könyvet. És hiába szól a férfiak érzelmi világáról, a realitás az, hogy ezt a regényt első körben a nők veszik meg. De rajtuk, a sajtón és a személyes ajánlásokon keresztül jut el a férfiakhoz. Rengeteg olyan visszajelzést kapunk már, hogy „a feleségem nyomta a kezembe, hogy olvassam el, mert muszáj megértenem”. És ez rendkívül fontos visszajelzés nekünk, de egy párkapcsolatban is: ha egy férfi veszi a fáradságot, leül és elolvassa ezt a könyvet, mert a feleségének ez fontos, az a szeretet egyik bizonyítéka. Még ha ezt nem is tudja mindig szavakba önteni.

És most a megjelenés után pár héttel, mit tapasztalsz, milyen a könyv fogadtatása?

Három héttel a megjelenés után csináltunk egy sajtóeseményt a Selva Skybarban, és rá pár napra a könyv felkerült a Libri bestseller listájára. Tegnap három könyvesboltban is jártam, és mindegyikből elkapkodták. Természetesen vannak, akik megkérdőjelezik: egy üzletember ne regényt, hanem gazdasági szakkönyvet írjon, mondják, és van, aki a hármas alkotói felállást sem tudja hova tenni. De a többség nyitott. Olyan nevek adták az ajánlásukat a kötethez, mint Dr. Almási Kitti és Dr. Buda László  Al Ghaoui Hesna és Sárospataki Albert, ez azért jelent valamit.

Számomra a legfontosabb, hogy a Fele királyság egyfajta hidat képezzen. Szerettem volna azoknak is kapaszkodót adni az önreflexióhoz, akik nem tehetik meg, hogy havi sok tízezer forintot kifizessenek terápiára. Nekem is volt olyan időszak az életemben, mikor szó szerint nem volt mit ennem, és tudom, hogy olyankor az ember nem a lelki dolgaival foglalkozik. De ez a könyv megmutatja, hogy a sorsunkért való felelősségvállalás nem feltétlenül pénzkérdés, és a gyógyulásnak ezerféle útja létezik. Ebben segít ez a könyv is.