Országmárka az olimpia fókuszában

Hinora Ferenc jegyzete

Tegnap véget értek a 2024. évi párizsi olimpiai játékok, amelyet a magyar küldöttség 19 éremmel ( 6 arany, 7 ezüst, 6 bronz ) zárt. Sportolóink 8 sportágban értek el dobogós helyezéseket és az összesített éremtáblázat 14. helyét szerezték meg. Magyarország immáron 530 nyári és 10 téli olimpiai érmet halmozott fel 1896 óta, ezzel megelőzve a sokkal nagyobb nemzeteket. Ha lakosságarányosan nézzük az érmek számát, akkor hazánk sportnemzetnek számít, a világ egyik legsikeresebb országaként.

Magabiztosan mondhatjuk, hogy kis nemzetként példaértékű hatással bírunk, de ezek a sikerek mit jelenthetnek országmárkázás szempontjából?

Globalizált világunkban, ahol szinte minden határ nyitott, különösen nagy jelentőséggel bír, hogy egy adott ország milyen képet alakít ki magáról, először a saját lakossága előtt, ezt követően pedig a galaxisban. Vajon mennyire vagyunk tudatában annak, hogy a magyar nép mi mindenben alkot kiemelkedőt? Szokták mondani, hogy minden az önismerettel kezdődik, de mi mennyire ismerjük magunkat, milyen a nemzeti önképünk? Valóban a rántott húsos, szandálos, sírva vigadó, megbűnhődő múltú és jövőjű kép a jó? Vagy a jég hátán is megélő, minden rendszert túlélő, kiélezett pillanatokat is megnyerő, talpraesett és találékony profil a jó? Az országmárkát mi magunk alakítjuk, de hogyan tesszük, ha magunkat sem ismerjük? Szokták azt is mondani, hogy olyan a márkánk, ahogyan mások látják. Akik találkoztak már magyar emberrel sportpályákon, kulturális intézményekben, tárgyalóasztaloknál, vagy minden olyan helyzetben, amikor teljesíteni kell, a legtöbb esetben egy fókuszált, célközpontú, tanulni vágyó és sikerre áhítozó homo sapienssel kerültek szembe. Hogyan tudjuk az önismeretünket fejleszteni? Hogyan akarunk márkát építeni, ameddig az alapok nincsenek meg? Az országmárkázás tényleg a turizmusnál kezdődik?

Gondoljunk Magyarországra, mint ernyőmárkára és ennek a márkának közel 10 milliónyi ( de világszinten nézve még több milliónyi ) termékére. Ha helyes az önképünk, akkor tudhatjuk, hogy az alapanyagok jók, de innovatív fejlesztéssel még a leselejtezett termék is megújítható. Ha hiszünk a portékáinkban és a marketing erejében, akkor a helyes diagnózis ( lásd önkép ) felállítása után egy jól megtervezett stratégiával, akár még az is elérhető, hogy jól érezzük majd magunkat a bőrünkben, vagyis idehaza a Kárpát-medencében. Persze a stratégiaalkotás során pozícionálásra is sor kerül, hiszen önmagában a jó áruk nem jelentenek semmit, ha a piac felé nem pozícionáljuk őket. Vajon miért lehet jó Magyarország márkához tartozni? Válasz lehet például, hogy ki ne akarna a világ egyik legsikeresebb sportnemzetéhez tartozni? Ki ne akarna egy olyan közösségben ( országban ) élni, amelyről mindenkinek a győztes erő jut az eszébe? És ha már erő, egy ország SWOT elemzés, amúgy szintén nem ártana, hogy tisztán lássuk az erősségeinket, a gyengeségeinket, a lehetőségeinket és a veszélyeinket. Mert egy valami nagyon látszódik, a győztes magyar erő egyelőre csak az egyén, vagyis a termék szintjén mutatkozik meg, de rendszer szinten sajnos nem. Nem véletlen, hogy a párizsi aranyakat sem feltétlenül a magyar sportstruktúra szállította, hanem a sportolóink hajthatatlan szellemisége.

Az országmárkázásnak ismert folyamatai vannak, de mégsem csináljuk őket, maximum annak részelemeit. Pedig alapos stratégiával, marketingvezérelt gondolkodással és kommunikációs eszközökkel sok minden elérhető lenne. Egy ember életében a tudatos önismeret 40 fölött kezdődik, de nagyon bízom benne, hogy Magyarország életében nem kell várni újabb 1000 évet, hogy helyesen lássa önmagát.

Köszönjük olimpikonjainknak és minden sportolónknak, hogy újból felnyitották a szemünket, hogy milyen tehetséges és ezáltal kiváltságos nemzet vagyunk! Mi marketingesek pedig tegyünk azért saját mikroközösségeinkben, hogy az országmárkánk alapjait és helyes szemléletét megalapozzuk!

Ünnepeljük a magyar sportolókat és merítsünk ihletett a kiválóságukból!

Szerző: Hinora Ferenc