Személyes gyűjtőszenvedélye terelte a vállalkozás felé Farkas Andreát, a Másik történet online régiségkereskedés tulajdonosát, aki sem a trendeknek, sem a kecsegtető haszonnak nem ül fel. Egyéni ízlése vezérli és adja a vállalkozása, a Másik történet arculatát is, s vallja, ez az önazonosság a siker egyik kulcsa.
Enteriőrtervezőként mindig vonzották a szép dolgok, a vintage és antik tárgyak Farkas Andreát, csak azt sajnálta, hogy a megbízói ritkán voltak elég nyitottak a jó értelemben vett eklektikára. Pedig vallja, hogy minden otthonba kell egy-egy régi tárgy az újak közé, aminek múltja, története van, az teszi ugyanis igazán otthonná a lakást. Innen jött a vállalkozása neve is. „Nagyon sokat gondolkodtam, mivel tudnám kifejezni, hogy a tárgyak a közvetítésemmel új életet kapnak, és valaki másnál elkezdődik egy másik történet az életükben. Idő és tér nélküli találkozások ezek”, mondja Andi.
Saját gyűjtőszenvedélye egy idő után túlnőtt rajta – na meg az otthonában rendelkezésre álló téren -, s bár nagyon hamar elkezdett üzletként gondolni a különleges tárgyakra, idő kellett, amíg valóban vállalkozássá vált. Amikor családjával építkezésbe fogott, úgy döntöttek, egy ideig nem vállal megbízást, hogy csak az épülő házukra koncentrálhasson, az új élethelyzetben pedig, még három gyerek mellett is maradt ideje a titkon dédelgetett Másik történet elindítására.
“Ma vicces visszagondolni rá, de tízezer forintból kezdtem: vettem három bútort – köztük egy neobarokk komódot és egy darabokban lévő szekrényt -, meg egy szőnyeget, kicsit rendbe hoztam, majd eladtam őket az Instán és a Facebookon. Azóta is szinte mindent visszaforgatok a vállalkozásba, és ma már jelentős raktárkészletem van” – meséli.
Addig keres, amíg nem talál
A Másik történet Instagram-oldala 2020 januárjában indult, nem sokkal később pedig lecsapott a COVID, ami új lökést adott a vállalkozásnak. „Mindenki beszorult a lakásba és online vásárolt, szépítette az otthonát. Én a karantén alatt sem álltam le, ha kellett, kocsiba ültem és elindultam akár több száz kilométerre is néhány új darabért”, meséli Andi, akitől sokan kérdezik, honnan szerzi be a kincseit.
Nos, az évek során rengeteg kapcsolata alakult ki, lomis piacozókkal éppúgy, mint elismert külföldi régiségkereskedőkkel, de volt, hogy egy hagyatékokkal foglalkozó vállalkozónál lelt kincsekre. Eleinte régiségvásárokon és az interneten keresgélt újabb és újabb tárgyak után, s akár külföldről is megvette, ha valamibe beleszeretett. Ma már neki szólnak, ha egy-egy ígéretes darab bukkan fel valakinél. Ha valamibe beleszeret, addig keresgél, amíg meg nem találja, kedvenc Bauhaus stílusú Matteo Grassi székeire például egy évig várt, mire megfizethető áron talált belőlük néhány darabot.
Andi – és a Másik történet – stílusa az eklektika, amelyben keveredik a vintage, a rusztikus, a természetes stílus. Nála jól megfér egymás mellett a fém kartotékszekrény és a báránybőrrel kárpitozott dizájnszék, a fekete népi kerámiatányér, az afrikai vízhordó edény és az osztrák kristálypohár-készlet. Ugyanúgy tud örülni egy ritka vintage művészeti albumnak, mint a népi nomád tárgyaknak. Nem titkolja, hogy a saját aktuális érdeklődése is nagyban meghatározza a kínálatot, most éppen a 60-as évek üveg különlegeségeiért és a brutalista vasszobrokért rajong, a csővázas bútoroknak pedig régóta bérelt helye van a szívében.
A Másik történet úgy lett sikertörténet, hogy a tárgyak kizárólag az online térben találtak egymásra. Andi, aki a közösségi médiát korábban csak magáncélra használta (arra sem túl gyakran), autodidakta módon tanult bele a használatába, akárcsak a fotózásba, a képszerkesztésbe. Mindent menet közben tanult, a vállalkozás organikusan fejlődött.
Az elején sokat dobott az oldal ismertségén, amikor egy-egy ismert ember vásárolt nála és megosztotta az Instagram-oldalán az új szerzeményét, egy-egy ilyen poszt mindig új követőket hozott. A koncepció életrevalóságáról jó visszaigazolás volt, hogy a Marie Claire magazin már néhány hónappal az indulás után beválasztotta a Másik történetet a legfenntarthatóbb vállalkozások közé, tavaly pedig a Salon Budapest kiállításra is beválogatták néhány tárgyát.
A nagyobb eladások – egy antik bőrfotel, egy márvány asztal – ma is emlékezetes mérföldkövek, egyben a kockázatvállalás mintapéldái. „Megvenni egy több százezres bútort úgy, hogy tudom, kicsi a piaca, ahhoz bátorság kell. Hinni kell benne, hogy megtalálja a helyét, és én hiszek a tárgyaimban. A sikeres márkaépítés lényege, hogy a vásárlóinkkal azonos értékeket képviseljünk, a vásárlához érzelmi út vezet, azt veszik meg, amibe beleszeretnek, amiben hisznek. Az elhivatottságom és a nem múló szenvedély vezet, a tárgyaim és azok történetei az alapja a brandnek, ehhez kell hozzátenni a személyes érzéseket, látásmódot”, mondja Andi.
„Nehezemre esik üzleti szemlélettel gondolkodnom”
Annak ellenére, hogy a vállalkozása az első naptól sikeres, Andi még ma sem vállalkozóként, hanem gyűjtőként és kereskedőként gondol magára. „Nincs is vállalkozó a családunkban, távol áll tőlem a klasszikus üzleti világ… Bevallom, nehezemre is esik üzleti szemlélettel gondolkodnom, a mai napig a szenvedélyem és a személyes ízlésem hajt. A szívem és az álmaim visznek, nem az üzleti tervek. Nem azt nézem, hogy mit lehet gyorsan eladni, hanem hogy nekem mi tetszik, de valahol érzem, hogy éppen ezért is sikeres a Másik történet”, vallja. Egyedül a személyes hangvételű posztoknál van gondban, visszahúzódó alkatként nem könnyű megmutatni magát, és saját bevallása szerint az önmenedzselésben is fejlődnie kell.
Andi szűrője nagyon szigorú, komolyan megválogatja, mit enged be a Másik történet felületére.
“Ilyenkor soha nem az üzleti haszon vezérel. Gyakran kínálnak nekem olyan tárgyat, amit nagy haszonnal rögtön el tudnék adni, mégis nemet mondok, mert nem fér bele a személyes ízlésvilágomba. Például mert lila, mert műanyag, mert műbőr. Csak olyan tárgyakat kínálok, amelyeket magamnak is megvennék, a személyes stílusom adja a Másik történet Letisztult, visszafogott arculatát is.”
Nemcsak elad, kutat is
Négy éve még nem volt ilyen jellegű oldal a közösségi médiában, olyan meg főleg nem, amelyik ennyire egyedi stílust és ízlésvilágot közvetített. Azóta sokan felültek a trendre és próbálják követni a siker receptjét.
“Sok hasonló vállalkozás van, de nem figyelem őket árgus szemekkel; mindig a saját utamat járom és igyekszem két lépéssel mindenki más előtt járni. Nem ülök fel trendekre, nem másolok nyereséges ötleteket, inkább azon dolgozom, hogy én mutassak irányt és új utakat” – mondja. Ebbe rengeteg energiát is fektet, amikor egy új tárgy kerül hozzá, elkezdődik a kutatómunka: igyekszik felderíteni a múltját, a készítőjét, így a vásárlói többet kapnak, mint egy szép tárgy. Ma már nem elég neki, ha valami régi és szép: egyre inkább igyekszik valódi különlegességeket, nehezen elérhető, egyedi darabokat megszerezni, amelyek máshol nem bukkannak fel.
A témáról bővebben a Tovább gombra kattintva olvashatsz!
Corporate tagjaink, partnereink IDE KATTINTVA elküldhetik sajtóanyagaikat és/vagy szakmai tartalmaikat.
Összes cikk