A Szentendrei-szigeten működő Rosinante panzió többgenerációs családi vállalkozás, amelyet ma Szikora Eszter és családja vezet. A panziót Eszter szülei alapították, eredetileg egy kifejezetten szűk vendégkört kiszolgáló, apró fogadóként, amely az évek során tudatos építkezéssel és szakmai szemlélettel vált valódi gasztronómiai központtá. A Rosinante ma jóval több egy klasszikus családi vállalkozásnál: Eszter és családja a különböző generációk tudását és tapasztalatát összehangolva teremtett hosszú távon is működő, versenyképes modellt. De hogyan lehet megőrizni a stabilitást és a fejlődést olyan kihívások közepette, mint a 2008-as válság, a Covid-időszak vagy az árvizek? Erről beszélgettünk Szikora Eszterrel, a Rosinante panzió jelenlegi ügyvezetőjével.
A Szentendrei-szigeten működő Rosinante panzió története 26 évvel ezelőtt indult, egy sok kisvállalkozó számára ismerős gondolattal: „mi lenne, ha a megszerzett tapasztalatainkat végre a saját álmunkba fektetnénk?” Szikora Eszter édesapja mesterszakácsként, édesanyja pedig front office vezetőként dolgozott nívós szállodákban, amikor megszületett bennük az elhatározás, hogy a szakmában szerzett tudást és szemléletet egy saját vállalkozásban kamatoztatják. A Szentendrei-szigeten bukkantak rá egy elhagyatott épületre, amelyben – tengerentúli és nagyvárosi tapasztalataikra építve – egy angolos hangulatú, kúriaszerű vidéki panziót álmodtak meg. A Rosinante kezdetben szűk, egyéni vendégkört szolgált ki, ám hamar világossá vált számukra, hogy a hosszú távú működéshez és növekedéshez alkalmazkodniuk kell és vállalkozásukat tuningolni. „Gyorsan rájöttek, hogy a privát vendégekre építve nehéz lesz később megtölteni a házat” – meséli Eszter. A tudatos irányváltás meghozta az eredményét: a panziót egyre több elvonulásra vágyó csapat fedezte fel magának. Céges tréningek, vezetői elvonulások, jóga- és pilatestáborok érkeztek, a hely nyugalma és a család vendégszeretete pedig hamar hírt vitt a Rosinante jó nevének. Így vált az egykor romantikus családi álomból egy stabilan működő, közösségépítő vállalkozás, amely ma is a tudatos építkezésre és az összefogás erejére épül.
Az első kihívás, a 2008-as válság
Alig hogy a Rosinante elkezdte bontogatni a szárnyait, a 2008-as gazdasági válság gyökeresen átírta a terveket. „Amikor mindenkit elért a válság, nagyon gyorsan elveszítettük az ügyfélkörünk jelentős részét. Akkoriban főként telekommunikációs cégek, bankok és biztosítók tartották fenn a szállodát, ők pedig az elsők között vágták vissza a költségeiket” – meséli Eszter. A 2009–2010-es időszak komoly túlélőüzemmódot követelt: a vendéglátásban dolgozó vállalkozások versenyt futottak az idővel, hogy minimalizálják a veszteségeket és talpon maradjanak. A Rosinanténál gyors szemléletváltásra volt szükség. Ebben kulcsszerepet játszott az értékesítési vezetőjük, Paór Anikó, aki ekkor csatlakozott Wolf Gábor és Janata Krisztina induló marketingprogramjához. „Rájöttünk, hogy az árverseny számunkra öngyilkosság lenne. Ha olcsóbban adtuk volna magunkat, az hosszú távon ellehetetlenítette volna a működést” – mondja Eszter. Ehelyett olyan irányt kerestek, amelyben valódi értéket tudnak nyújtani, és amelyre őszintén lehet építkezni.
A Rosinante ekkor főzőiskolákkal indult, elkezdtek főzőprogramokat szervezni. Piacokra jártak, az utolsó lökést pedig korábbi törzsvendégük, aki egy gasztroblogger volt adta meg. Gál Zsolt mesterszakács konyhafőnökkel kitalálták, hogy különböző tematikákra épülő, 6-10 fős csoportokkal hétvégi főzéseket valósítsanak meg a vendégekkel, örömfőzéssel. Mivel Eszterék Szentendrére, Leányfalura és Vácra is jártak termelői piacra, ahonnan inspiráló ötleteket gyűjtöttek, elkezdtek maguk is piacokat szervezni, és nyitni a helyi őstermelők és kézművesek felé. „Ebben az időszakban összebarátkoztunk jó pár olyan pici szállodával az ország különböző pontjairól, mint amilyenek mi voltunk. Elkezdtünk nyitni feléjük, és nem a versenytársat meglátni bennük, hanem együttműködni olyanokkal, akik hasonló nehézségeket éltek meg, mint a Rosinante. Jó tanácsom a vállalkozóknak, hogy ha megszorulnak, nem feltétlen kell mindenkiben az ellenséget látni, meg kell próbálni együttműködni, hiszen a hasonló megélés, az egymástól tanulás és az egymásra támaszkodás néha nagyon hasznos tud lenni a konkurenciával” – tanácsolja Eszter.
A Rosinante más hasonló szemléletű vidéki szálláshelyekkel együtt hozta létre a Stílusos Vidéki Szállodák Egyesületét, amely valódi tudásmegosztó közösséggé vált. A tagok rendszeresen találkoztak, évi több alkalommal ellátogattak egymáshoz, megmutatták, kinek mi vált be, és nyíltan beszéltek a kihívásokról is. Ezek a brainstormingos találkozások nemcsak inspirációt adtak, hanem rávilágítottak arra is, hol vannak még fejlesztendő területek. Az együtt gondolkodás kézzelfogható eredményeket hozott: 2012-ben Eszterék életre keltették a Stílusos Vidéki Éttermiség (SVÉT) névre keresztelt közösséget. A SVÉT magas szakmai minőségét Ruprecht László Gundel díjas kreatív séf garantálta és ápolja a mai napig is. Számos gasztroünnep és gourmet esemény várja a „foodiekat” az év különböző szakaszaiban ennek a társulásnak az eredményeképpen. „Évente többször összeülünk olyan séfekkel, akikkel időközben nagyon szoros szakmai és baráti kapcsolat alakult ki. Ma már egyesületi formában működünk együtt” – meséli Eszter.
A Rosinanténál a tudásmegosztás máig alapérték. „Egy KKV életében rendkívül fontos, hogy ne elszigetelten működjön. Mi rendszeresen megosztjuk egymással a tapasztalatainkat – legyen szó beszállítókról, fenntarthatósági kérdésekről vagy működési megoldásokról. Ez olyan stabil tudást adott, amire hosszú távon is lehet építeni, mert egymásra támaszkodtunk.” Eszter szerint a legnagyobb tanulság az volt, hogy nem érdemes mindenkit versenytársnak tekinteni. „Ha valamiben igazán különleges vagy, onnantól kezdve nincsenek klasszikus értelemben vett versenytársaid.” A konkurencia helyett sokszor a partnerség és az együttműködés az, ami valódi növekedést hozhat egy kisvállalkozás életében.
Amikor egy járvány összekovácsol, egy katasztrófahelyzet pedig fesztiválhangulatba csap át
A Rosinante számára a Covid-időszak szintén komoly próbatételt jelentett. Eszterék legfontosabb tapasztalása azonban az volt, hogy a vállalkozás túlélte a nehézségeket – és különösen büszkék arra, hogy nem kellett senkit elbocsátaniuk. A működést és a mindennapokat ugyanakkor teljesen át kellett alakítani. „Egy ilyen helyzetben egy vállalkozásnak muszáj alkalmazkodnia, akár gyökeresen is” – mondja.
Mivel a panzió nem nyithatott ki, az alkalmazottak átmenetileg más feladatokat kaptak: felújították az épületet, festettek, burkolatot javítottak, iratokat rendeztek, rendbe tették a kertet és a játszóteret. Olyan háttérmunkákat végeztek el, amelyekre korábban sosem jutott idő. Közben kulcsfontosságú pénzügyi döntések is születtek. „A Covid előtt egy komoly infrastrukturális beruházást terveztünk: a vezetékes gáz kiépítését a faluból, ami nagyjából 30 millió forint lett volna. Végül ezt nem valósítottuk meg, és óriási szerencse volt, hogy a felvett forrást és a korábbi bevételeket a dolgozóink megtartására tudtuk fordítani” – meséli az ügyvezető. Amint a járványhelyzet enyhült, a Rosinante gyorsan új megoldásokkal reagált. A fogadó előtti parkolóban érintésmentes fizetéssel értékesítettek ételeket, hétvégente tematikus brunchokat tartottak, és tudatosan építettek a közösségi média erejére. „Mindent megosztottunk a Facebookon, még akkor is, ha éppen nem volt klasszikus értelemben vett tartalom. Volt, hogy azt posztoltuk ki, hogy a felszolgálóink gereblyéznek – ezeknek a bejegyzéseknek mégis hatalmas közösségépítő ereje volt” – mondja Eszter. A visszajelzések azonnal érkeztek: szívecskék, kommentek, majd hétvégenként vendégek, akik enni jöttek, és közben támogatásukkal is kifejezték az összetartozást. Eszter szerint a Covid egyik legnagyobb tanulsága az volt, hogy egy KKV-nak folyamatosan résen kell lennie, rugalmasan kell reagálnia, és még nehéz időszakokban is kommunikálnia kell a közösségével. Ez az őszinteség és nyitottság hosszú távon nemcsak túlélést, hanem bizalmat is épít.
A Rosinante számára mindig kiemelten fontos volt az őszinte és folyamatos kommunikáció a vendégekkel – ennek erejét az árvizek idején is testközelből tapasztalták meg. 2013-ban és 2024-ben a Dunán rendkívül magas vízállás alakult ki, ami a Szentendrei-sziget adottságai miatt a panziót is közvetlenül érintette. A Rosinantét ekkor önkéntesek tucatjai lepték el: törzsvendégek és helyiek érkeztek segíteni. A fogadó közben forró teával és frissen sült rétessel látta vendégül azokat, akik részt vettek a védekezésben. „Az egész helyzetnek volt egy furcsa, fesztiválszerű hangulata. Mindenki segített, evett-ivott, közben pedig egy komoly katasztrófahelyzetet próbáltunk együtt kezelni” – emlékszik vissza Eszter. Szerinte ez is azt igazolja, hogy egy vállalkozás akkor válik igazán erőssé, ha nem csak szolgáltatást nyújt, hanem kapcsolatot épít. „Rettentő jó érzés volt megtapasztalni a törzsvendégek őszinte szeretetét és támogatását. Ez az a tőke, amit semmilyen válság nem tud elvenni” – fogalmaz.
A témáról bővebben a Tovább gombra kattintva olvashatsz!
Corporate tagjaink, partnereink IDE KATTINTVA elküldhetik sajtóanyagaikat és/vagy szakmai tartalmaikat.
Összes cikk