„Fontos leszögezni, hogy a cég alkalmazottja, vagy együttműködő partnere elsődlegesen az adott szervezetet képviseli és csak másodsorban vesz részt magánemberként a bulin, így ez a kettős szerep még inkább „kötelez” a helyes viselkedésre – ecsetelte dr. Bittó Renáta. – A partira készülve az első dolog a meghívók kiküldése a cégvezetés részéről, de ez ma már inkább elektronikusan történik és kevésbé postai úton. Egy jó meghívón minden információ rajta van (így a meghívottak száma, a dress code, az érkezés, esetleg a távozás időpontja), ezáltal elkerülhetőek az esetleges félreértések. Amennyiben a szervezők előírnak dress code-ot, akkor célszerű követni az előírtakat, de ha véletlenül nem lenne az öltözködés meghatározva, akkor a „túlöltözés” a kisebbik rossz az „alulöltözés” helyett. Mivel az érkezés eleve -tól -ig meghatározott, tehát nem percnyi pontosságot követel meg, így a megjelölt időtartamon túl már minden a késés kategóriájának minősül. A megadotthoz képest a tíz -tizenöt percnyi csúszás esetén még éppen be lehet „slisszolni” a welcome-drink-re, azonban azt követően már kellemetlen a vendégváró és a vendég számára is.”
Céges parti esetében a forgatókönyv legtöbbször az, hogy a cégvezető az esemény elején, a megérkezés, illetve a welcome-drink után egy rövidebb beszédet tart.
„Nem illendő a főnök beszéde alatt mással társalogni, pláne ki-be mászkálni, járkálni. Mivel a köszöntés ilyenkor nem hosszú – általában körülbelül tízperces -, ezért talán nem is olyan nehéz betartani ezt a szabályt. Ezt követi a pohárköszöntő, amelynél természetesen nem az a lényeg, hogy bárki is „leigya magát”, hanem maga az esemény méltatása és annak társas megnyilvánulása, azaz a koccintás. Akár ülő, akár álló helyzetben hallgatjuk végig a köszöntőt, a tényleges koccintás csak a közvetlen közelben lévő személyekkel történik, a pohár emelése pedig a távolabbi személyeknek is szól.”
A vezető beszéde után elindulhat az alkalmazottak, illetve – ha ők is jelen vannak – a külsős partnerek közötti kommunikáció, hiszen ez jó alkalom arra, hogy jobban megismerjék egymást a felek. A beszélgetés során célszerű arra figyelni, hogy a magánéletet érintő, esetlegesen tabunak számító témákra ne terelődjön a szó – ilyen lehet a politikai nézet, az anyagi helyzet, vagy éppen az egészségi állapot. A beszélgetés során figyeljünk arra is, hogy – sportnyelven szólva – ne „egy egyezzünk”, tehát ne sajátítsunk ki senkit, vagyis ne csak egy emberrel beszélgessünk hosszú ideig, hanem legyünk nyitottak arra, hogy mások is odajöjjenek hozzánk, s velük is kommunikálhassunk.
Ennek is megvannak a különböző praktikái; például egy jól kivárt pillanatban szemkontaktus felvételével el lehet „hívni” valakit egy beszélgetésből és a teljes testtel való odafordulás szintén invitáló. Persze van olyan, hogy valaki nem „veszi a lapot”, de a testbeszéd általában segít ezekben a helyzetekben.
Aztán előfordulhat olyan is, hogy valaki nem csak a munkaügy miatt akar a másik féllel kapcsolatot teremteni, hanem egészen más célból is…
„A céges rendezvény kapcsán a közös témát maga a munkahelyi kapcsolódás adja, s funkcióját tekintve arra szolgál, hogy a hivatalosabb, feszesebb időbeosztású korábbi üzleti témájú kapcsolódásokat (például konferencia, üzleti tárgyalás) kiegészítse, lazítsa, így a kezdeményezés is nemtől függetlenül érvényesül – mutatott rá Dr. Bittó Renáta. – Mivel azonban emberek kapcsolódnak egymáshoz, akik érzelmi lényként is funkcionálnak, így akarva-akaratlanul a céges rendezvény alkalmat adhat a bizonyos kereteken belüli udvariasabb, sőt, akár a közvetlenebb megnyilvánulásokra – azaz akár flörtölésre is. Amennyiben a már kölcsönös kapcsolódásba beleveszik a nemiséget, akkor az már nyit a magánélet felé, illetve bizalmasabb irányba viszi el az interakciót. Amennyiben a kölcsönösség létrejön, úgy ez esetben a fő szempont, hogy a felek között kialakuló kapcsolódás ne menjen a – későbbi – munka kárára, továbbá a többi kollégával való interakció se lássa ennek hátrányát. Bármely kapcsolódásról is legyen szó, mindig szem előtt tartandó a felek közötti kölcsönösség, a másik fél partnerként való kezelése, valamint a verbális, illetve nonverbális kommunikáció megfelelő használata és értelmezése.”
„A szóbeliség kapcsán kiemelendő az asszertív kommunikáció fontossága, azaz a másik érdekének figyelembevétele mellett a saját érdekérvényesítés is. A testbeszéd egyebekben beszédesebb, mint a szóban közölt tartalom – a különböző nézési módok árulkodóak, hiszen kimondott és kimondatlan különbség van a hivatalos, társasági nézés és a bizalmas nézés között, továbbá különbség van a szociális mosolynak nevezett és a teljes – felső – fogsort mutató nevetés között is.”
A kulturált ismerkedés tehát semmiképpen nem tiltott egy céges partin sem. Azonban (bár sokak számára egyértelmű) mégis fontos tisztázni, hogy céges bulin (sem) folytathatjuk akkor az ismerkedést, ha a másik fél nem szeretné – hiszen ezek már a zaklatás különböző formáit jelenthetik.
„Amennyiben a kapcsolódás igénye egyoldalú és a munkán bőven túlmutató, valamint pusztán a nemi hovatartozás miatti visszaélésben nyilvánul meg, az már a munkahelyi zaklatás, illetve visszaélés kategóriája – mutatott rá protokoll-szakértőnk. – A zaklatás tehát olyan normasértés, amely aláássa az azonos munkahelyen dolgozók közötti megbecsülést és tiszteletet, valamint egyenlőtlen viszonyokat kiaknázó magatartás, amely az annak elszenvedőjét alázza meg, valamint lehetetleníti el. Legtöbbször a munkahelyi hierarchiához kötődik (tehát olyan esetben valósul meg, amikor egy főnök kikezd a beosztottjával), de nem kizárt az azonos rangban dolgozók között sem, amely során a zaklató a másik személy feletti hatalmát igyekszik megmutatni, vagy akár megtartani. Habár a zaklatás kiindulópontja a legtöbb esetben nem az elszenvedő kihívó magatartása, vagy ruházata, de a helyes dress code megválasztásával, a „három lépés távolság” nyílt és kevésbé nyílt kommunikálásával csökkenthető az esélye, hogy a céges bulin zaklatás kereszttüzébe kerüljön az illető.”
A zaklatás mellett vállalhatatlan viselkedési formának tekinthető a mértéktelen italfogyasztás, valamint az annak következményeként megnyilvánuló „lerészegedés”, de emellett a túlzott ételfogyasztás sem mondható illendőnek. A káromkodás, mások sértegetése, a cég presztízsének szóbeli lerombolása mind elítélendő dolgok, azonban vigyázni kell arra is, hogy mit posztolunk a bulin, vagy akár a buli után a közösségi médiában magunkról.
„A túlzott mértékű italfogyasztás magával hozhatja, hogy ténylegesen kivetkőzik önmagából valaki, amely kontrollálhatatlan viselkedésformákat hoz magával – szögezte le Dr. Bittó Renáta. – Azonban nem csak az italokra, hanem az étkezésre is fontos odafigyelni; a mértéktartás fontos, nem ajánlatos „púpozni” a tányért, s az étkezési sorrendet is illik betartani. A tolakodás sem elegáns dolog, s igazán „snassznak” nevezhető, hogy ha valaki rögtön a desszerthez odarohan, hogy neki mindenképpen jusson.”
„Fontos kiemelni, hogy sem az étkezés közben, sem pedig egyéb beszélgetés során ne történjen meg a vállalat szidalmazása a kollégák részéről. Továbbá, ha külsős partner is jelen van a partin, fontos vigyázni arra is, nehogy céges üzleti titkok, vagy a cég hírnevét sértő információk legyenek „kifecsegve”. Meggondolandó a rendezvény közösségi médiában való posztolása is: természetesen nem biztos, hogy szeretnénk magunkat viszont látni kissé illuminált állapotban, vagy más, kényelmetlen szituációban, s ha valaki olyan képet tesz fel, amelyen más is rajta van, akkor az illető engedélyét is kérni kell hozzá.”
A témáról bővebben a Tovább gombra kattintva olvashatsz!
Corporate tagjaink, partnereink IDE KATTINTVA elküldhetik sajtóanyagaikat és/vagy szakmai tartalmaikat.
Összes cikk