Meg kell tanulni lecsukni a laptopot – vállalkozók és kiégés

„Azt vettem észre magamon, hogy teljesen érdektelen lettem, a feladataimat robot üzemmódban végeztem és semmihez nem volt kedvem” – emlékezett vissza Sohan Zsuzsi az évekkel ezelőtti kiégéses időszakára. A vállalkozó – aki egyszerre viszi az üzleti asszisztencia- és logisztikai vállalkozását – hosszú kilábalási időre emlékezik vissza. „Bármit is csinálok, azt mindig sok érzelemmel teszem és nagy vehemenciával, így óhatatlanul is történhet valamiféle perzselődés” – avatott be bennünket Pistyur Veronika, a Bridge Budapest társalapítója élete ezen nehezebb szakaszába. Akkoriban nem tudta teljes mértékben kibontakoztatni a motivációját és a prioritás-listáján mindent és mindenkit előrébb sorolt önmagánál, ugyanakkor a felelősség az ő vállát nyomta. Viszont amint a kiégés jeleit tapasztalta magán – például csökkent a motivációja – azonnal elhatározta, hogy visszaszerzi a korábbi lelkesedését. „Szerettem volna újra magas szinten teljesíteni, de már nem mások elvárásai miatt, hanem önmagamért” – tette hozzá. „Elsősorban én voltam a felelős, így a helyzetet is nekem kellett megoldanom” – mondta Pistyur Veronika.  

A kiégés 

A kiégés tünetegyüttestét Herbert J. Freudenberger írta le először közel öt évtizede. Eszerint egy olyan krónikus emocionális megterhelésről, stressz nyomán fellépő fizikai, érzelmi, mentális kimerülésről van szó, ami együtt jár a reménytelenség és az inkompetencia érzésével. Sohan Zsuzsi és Pistyur Veronika kiégés-megélése szinte tűpontosan illeszkedik a WHO által megfogalmazott mentális tünetek sorába: az enerváltság- és a kimerültségérzet, a hatékonyság csökkenése és a munkától való eltávolodás burnoutra utalhatnak, amit öndiagnosztika helyett fontos inkább szakemberrel átbeszélni és a megoldási lehetőségeket közösen feltárni. A helyzet súlyosságát mutatja az is, hogy a kiégést a WHO felvette a betegségek listájára.  

Hogyan lehet kijönni belőle?

Sohan Zsuzsi körülbelül másfél évig küzdött a kiégéssel, majd a jelenlegi munkáira rátalálva billent ki a nehéz helyzetéből. „Újra hasznosnak és értékesnek éreztem azt, amit csináltam és nem azért dolgoztam, mert kell, hanem mert érdekesnek találtam és motivált” – fogalmazott.  Pistyur Veronika egy másik úton elindulva lábalt ki a burnout-ból; coaching és terápia keretében tudatosította, elfogadta a helyzetet és feltárta a saját felelősségét, majd ezt követően gyakorlatilag az egész életstílusát átalakította az egyensúlyának visszanyerése és a megelőzés érdekében. Például akkoriban sokak számára megrökönyödést kiváltó döntést hozott azzal, hogy az adott év nyarán tart egy teljes meetingmentes hónapot. „A munkám során olyan mennyiségű interakcióban vagyok jelen, hogy mindenképpen meg kellett találnom a töltődés módját” – mondta Pistyur Veronika. Ugyanakkor heti- és napi szinten is jelentős változtatásokat vitt véghez. Még jóval a Covid-járvány előtt bevezette a home office-t, így eltűntek az életéből a már a hétfő jegyében telt vasárnapok, a meetingeket és a csapatmegbeszéléseket pedig adott napokra csoportosította, amivel megnyílt a lehetősége a rendszeres sportolásra is. „Ez egy nagyon hasznos dolog, mert a vízben tényleg csak a vízre figyelek, így az úszás a jelenben tart” – tette hozzá.  

Az a bizonyos napi egy óra 

Emellett pedig a korábban az autóban és így a dugóban eltöltött egy órát is a prevenció szolgálatába állította, így lett a napi rutin része a nyugodt reggeli, a lassú kávézás vagy az olvasás. „Az a szabály, hogy nincsen szabály ebben az egy órában” – mondta Pistyur Veronika. Nem mindig tudja tartani ezt a rendszert, de szerinte „egészen más jelent valamilyen ok miatt megszegni egy-egy szokást, mintha egyáltalán nincsen meg a lehetőség a feltöltődésre, a kikapcsolódásra”. (Pistyur Veronika üzleti- és szépirodalmi könyvajánlója itt és itt érhető el) 

A témáról bővebben a Tovább gombra kattintva olvashatsz!

Tovább