A gazdasági társaságok kommunikációja, így különösen a fogyasztóknak a termékekről, szolgáltatásokról szóló tájékoztatás, beleértve a gazdasági reklámokat és a kereskedelmi kommunikációt, nemcsak a szakmai sikerességi kritériumokat kell, hogy teljesítse, hanem a jognak mércéje előtt is megmérettetnek. A jognak ez az expanziója már régóta tart, és különösen intenzív azokban a szektorokban, ahol a gazdasági tevékenység szabályozása is erőteljes, például a pénzintézetek esetében. Ebben a jogi szabályozási terjeszkedésben egy újabb lépés az akadálymentesítési európai irányelv magyarországi implementációjának hatályba lépése a hozzá kapcsolódó Magyar Nemzeti Bank ajánlásaival, ami a banki és befektetési szolgáltatásokkal kapcsolatban határoz meg érthetőségi kritériumokat. Ezeknél a szolgáltatásoknál elvárjuk, hogy a fogyasztó racionálisan döntsön, miközben a megértéshez jogi nyelv és pénzügyi tudás kell – ez önmagában akadály. Egy autót viszont akkor is megvehetünk, ha nem tudjuk, hogyan működik a motor vagy mi a különbség a benzin és a gázolaj között, de elvisz A-ból B-be. Ezért szigorúbb az akadálymentesítési szabályozás a pénzügyi szektorban, mint más iparágakban. De nézzük, milyen jogi előírásokat, ajánlásokat és jogalkalmazási gyakorlatot, különös tekintettel a nyelvi érthetőség kérdésére, kell betartaniuk a bankszektor szereplőinek.
A pénzügyi szolgáltatások piacán a marketingkommunikációs tevékenység kvalitása különös jelentőséggel bír, mivel a fogyasztók döntéseinek megalapozottsága közvetlenül függ a tájékoztatás minőségétől. A pénzügyi termékek komplexitása, valamint a pénzügyi tudatosság elvárt szintje megköveteli, hogy a szolgáltatók kommunikációja egyértelmű, közérthető és hozzáférhető legyen. Ennek biztosítása nem csupán szakmai és etikai, hanem jogi kötelezettség is.
Mielőtt bárki azt gondolná, hogy egy újabb bürokratikus teher az akadálymentesítés, fontos leszögezni, hogy értelmezésem szerint az Európai Akadálymentesítési Irányelv (EAA) formailag ugyan új jogszabály, azonban lényegét tekintve nem új követelményeket vezet be, hanem a már meglévő jogi elvárásokat konkretizálja.
A MAGYAR JOGI SZABÁLYOZÁS ÉS HATÓSÁGI GYAKORLAT
A 2008. évi XLVII. törvény a fogyasztókkal szembeni tisztességtelen kereskedelmi gyakorlat tilalmáról (Fttv.) az egyik alapvető jogszabály, amely irányadó a pénzügyi marketingkommunikációra vonatkozóan is. Ha a lényegét szeretnék röviden összefoglalni, akkor a vállalkozás köteles a fogyasztót úgy tájékoztatni, hogy az lehetővé tegye számára az érdemi döntéshozatalt. Ha kizárólag az értelmezhetőség, érthetőség oldaláról nézzük, akkor azt látjuk, hogy a hatósági gyakorlatban a túlzottan bonyolult, technikai jellegű kommunikáció egyben jogsértő. Ez bármely termék vagy szolgáltatás reklámjára igaz az élelmiszerektől az online piactereken át a banki szolgáltatásokig.
A mindennapi gyakorlatban ott kezdődnek a dilemmák és az elvek egymásnak feszülése, amikor egy jogilag erősen meghatározott szolgáltatás kommunikációjában egyszerre kell megfelelni a közérthetőség általános (és az akadálymentesítési szabályok hatálybalépésével immár speciális) szabályainak és az adott tevékenységre, szolgáltatásra, termékre irányadó vonatkozó, jogilag kötött, szakmai nyelvet megkövetelő speciális szabályozásnak. Miközben a fogyasztótól nem várható el, hogy jogi vagy közgazdasági végzettséggel és tudással rendelkezzen, ezzel párhuzamosan viszont – a jogszabály által meghatározott esetekben – kötelező feltüntetni olyan „rejtélyes” mutatókat, mint az EBKM, THM, jogi megítélés szempontjából különös jelentősége van a nullaforintos, az ingyenes és a díjmentes szolgáltatásnak, arról nem is beszélve, hogy a díj és költség jogilag egymástól relevánsan különböző megítélés alá esik, miközben a hétköznapi nyelvben ezek vagy nem ismert szakzsargon részei (THM, EBKM) vagy egymással szinonim kifejezések. Hogy mennyire nem teoretikus dilemmák ezek, azt jól mutatja a hatóságok elmúlt évtizedes kiemelt érdeklődése, hogy megítéljék a banki reklámok jogszerűségét a tisztességtelenség szempontjából, értve ez alatt azt is, hogy mennyire voltak érthetőek (teljes körűek, megtévesztőek) a fogyasztó szempontjából, gondoljunk csak az „akár” kifejezés vörös posztójára a hitelkártyareklámok esetében, a nullaszázalékos kezelési költség az ingyenes, díjmentes vagy térítésmentes, vagy a nulla forint indulóköltség kifejezések megítélésére, ahogy a korlátozásokkal, feltételekkel, időben behatárolt módon biztosított kedvezmények „egyszerűsített” kommunikációjára. A közérthetőségi és jogi precizitás kettős szorításában különösen szenved a pénzügyi kommunikáció.
A pontosság, teljesség és a közérthetőség hármas követelménye együttesen biztosítja a tisztességes tájékoztatást. Egyszerre kell jogilag pontos, kötelező jogszabályi elemeket tartalmazó kommunikációt folytatni, de ennek egyúttal az átlagos fogyasztó számára is könnyen érthetőnek kell maradnia.
AZ EAA ÉS HATÁSA
Az akadálymentesítési szabályok alapvetően máshonnan közelítik meg az érthetőséggel szembeni elvárásokat. Az érthetőség a nyelvi akadálymentesítés elvárása: nemcsak a forma (érzékelhetőség), hanem a megértés is akadálymentes kell, hogy legyen.
Az Európai Parlament és a Tanács 2019/882/EU irányelve az akadálymentesítésről (EAA) célul tűzte ki, hogy a fogyatékkal élő személyek számára is elérhetővé váljanak az információs és kommunikációs szolgáltatások, ideértve a pénzügyi szolgáltatásokat is. Az irányelv értelmében a szolgáltatásoknak „érzékelhetőnek, működtethetőnek, érthetőnek és robusztusnak” kell lenniük. Ezek a követelmények nem csupán technikai akadálymentesítést jelentenek (pl. képernyőolvasók támogatása), hanem a nyelvi akadályok elhárítását is. Az EAA előírásait 2025 júniusáig minden tagállamnak implementálnia kell, így ennek Magyarország is eleget tett, részben törvényi szinten, részben – a banki és befektetési szolgáltatások tekintetében – az MNB-ajánlás hatálybaléptetésével.
A nyelvi érthetőség szempontjából az egyik legfontosabb követelmény a CEFR B2 (1) nyelvi szint meghatározása: nem tekinthető akadálymentesnek az a banki és befektetési szolgáltatási kommunikáció, amely ezt meghaladja. A B2 nyelvi szint biztosítja, hogy a kommunikáció megfelelően világos, strukturált és a nem szakértő fogyasztó számára is érthető legyen. A B2 szintű kommunikáció jellemzői: köznyelvi szókincs, világos mondatszerkezet, szakkifejezések kerülése vagy magyarázata. A pénzügyi szektorban ez a nyelvi szint szolgál alapul a közérthetőség megítéléséhez, különösen a lakossági kommunikációban. Ezt olyan alapelvi szintű elvárások egészítik ki az MNB ajánlásában foglaltak szerint (Az MNB 6/2025. (VI.16.), hogy az intézmény rövid mondatokat és egyszerű nyelvtani szerkezeteket használjon, mellőzze a szakszavak használatát, amennyiben ez mégis szükséges, akkor azonnal, zárójelben jelölje a magyarázatát, gyakorlati példákat és számítási modelleket alkalmazzon a kommunikációjában, használjon szójegyzéket, valamint infografikák, folyamatábrák és ikonok segítsék a szöveges részek megértését. Ezek a példák és módszerek támogatják, hogy a pénzügyi kommunikáció ne csupán megfeleljen a jogi előírásoknak, hanem ténylegesen elősegítse a fogyasztói megértést és tudatos döntéshozatalt.
És hogy ne legyenek illúzióink: az egyszerű nyelv használatának – műszaki megoldásokhoz hasonlóan – szintén van szabványa. Az ISO 24495-1:2023 szabvány célja, hogy világos útmutatást adjon a közérthető nyelvezet használatára, különösen akkor, ha a közönség nem szakértő. A plain language – közérthető nyelvezet – elősegíti a fogyasztói tudatosságot, és csökkenti a félreértésből fakadó jogviták esélyét. Annak ellenére, hogy a szabványnak a használata kötelezően nem elvárt, és nem is azonos a B2 nyelvi szinttel, nem lenne a véletlen számlájára írandó, hogy bizonyos elemei a későbbi gyakorlatban, mint elvárás, megjelennének.
Régóta dédelgetett szakmai álmom, hogy egyszer a pénzügyi szektor is rendelkezzen olyan piktogramokkal, mint amivel az étlapokon, élelmiszer-csomagolásokon találkozunk az egyes allergén anyagok tekintetében. Feltételezhetően az átlagos fogyasztó sem rendelkezik pontos kémiai vagy orvosi ismeretekkel a laktóz és laktózérzékenység mibenlétéről, mégis tud döntést hozni egy piktogram alapján, nem szükséges többoldalnyi magyarázó szakszöveget feltüntetni minden egyes étlapon.
RÖVIDEN, TÖMÖREN
Az akadálymentesítési elvárások tehát inkább formalizálták azokat a már korábban is megjelenő elvárásokat, ami az egyszerű nyelv használatára, az érthetőségre vonatkoztak. Bár a fenti bekezdések sokkal inkább a kötelezettség oldalára helyezte a hangsúlyt, de ezek az elvárások lehetőséget teremtenek arra, hogy a bankolás egyszerű és világos legyen, ezáltal növekedjen a fogyasztók magabiztossága egy olyan területen, amit indokolatlanul is nehezített a szakzsargon használata (reméljük, a jogszabályi kötelező elemek is átesnek némi akadálymentesítésen). Az alcímhez egy személyes élmény is fűz, először még egyetemen hallottam azzal a kiegészítéssel, hogy ami érthetetlen, az általában értelmetlen is, kivéve Hegelt. Az átlagos banki ügyféltől az a felkészültség nem várható el, ami Hegel műveinek megértéséhez szükséges, határozottan nem B2 nyelvi szint, azonban az átlagfogyasztó lényegesen többször találkozik a mindennapjait átszövő banki szolgáltatásokkal, mint az Ész dialektikájával. Innentől kezdve viszont a marketinganyagok fognak jószántukból – és némi jogszabályi segédlettel – igazodni az olvasóhoz. És így válik az elsőre érthetetlen érthetően értelmessé.
Források:
1 Az Európai Tanács által kidolgozott dokumentum a Közös Európai Referenciakeret (CEFR) által meghatározott B2 nyelvtudási szint, gyakorlatilag megegyezik a nyelvvizsgákból ismerős középfokú komplex nyelvtudási szinttel.
Corporate tagjaink, partnereink IDE KATTINTVA elküldhetik sajtóanyagaikat és/vagy szakmai tartalmaikat.
Összes cikk